Vár Plébánia

Templomok, misézőhelyek

Magyarok Nagyasszonya plébániatemplom

A plébánia története

A vártemplom már a török hódoltság előtt létezett. Pontos építési idejét azonban nem ismerjük. Ezt a templomot a törökök mecsetté alakították, és így látható a Pongrácz-féle térképen is. A törökök kiűzése után a keresztények ismét berendezték, és a ferencesek Kapisztrán Szent János tiszteletére ajánlották. Tokaji Ferenc hadai 1698-ban ezt felgyújtották, Deáki kurucai pedig (1703-ban) a templomi szent edényeket elrabolták és orgonáját összezúzták. Még 1716-ban is tető nélkül meredeztek falai. Genthon szerint 1724-ben csak kápolna volt itt. Ezt 1736-ban bővítették, 1750-től 1757-ig ismét bővítették. Dolgozott rajta Homályossy Ferenc helybéli építész is. 1820-ban ismét renoválni kellett, Chobot szerint azért, mert a Tisza áradásai a templomot alámosták. Ismételten javították 1910-ben, 1920-ban 1965-ben és 1978-ban. Az 1824-ben klasszicista stílusban átépített vártemplom és a Nep. Szent János szobor műemlék jellegűek. 1919-ben Hanauer Á. István váci püspök hivatalos látogatást végzett Szolnokon, és már ez alkalommal feltűnt neki, hogy Szolnok lelkipásztori ellátása milyen hiányos. Ekkor megbízta dr. Kakucsi Liebner János, jeles egyházmegyei papot, aki kiváló teolgiai képzettséggel rendelkezett, hogy mint püspöki biztos, vegye kézbe a Szolnokon annyira szükséges templomépítések ügyét. Dr. Kakucsi Liebner János működéséhez kapcsolódik a kongregációk megalapítása is. Ugyancsak az ő érdeme, hogy a kórházi és szegényházi lelkészséget is ő szervezte meg. Ekkor vette át a gimnáziumi hittanárságot a ferencesektől az egyházmegye.

A szolnoki egyházközségi szervezetet 1928. dec. 9-én hozták létre. Célját ebben határozták meg: “A szolnoki róm. kath. egyházközség a hitélet fejlesztésére, az egyházközségi igazgatás bevezetésére, új plébániák szervezésére és új templomok létesítésére megalakult”. 1929-ben a vártemplom mellett lelkészséget szerveztek, melynek területét természetesen a ferences plébániától vették el. A lelkészséget 1932-ben plébániai rangra emelték. A plébánia jelenlegi háza 1820 körül épült, melyet 1965-ben és 1978-ban renováltak. 1936-ban a fogházban is létesült kápolna. 1938-ban a város és az egyházközség között – Canonica Visitation alapuló – megállapodás jött létre az egyházi épületek fenntartása és az egyházi személyek illetménye tárgyában. 1948-ban a tüdőgondozóban félig nyilvános kápolnát nyitottak, mely azonban később megszűnt. Historia Domusa 1961-ben kezdődik.