A keresztség

Krisztus meghagyta apostolainak: „tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében” (Mt 28,19). A keresztség az első és legfontosabb szentség az ember életében, az egész keresztény élet kiindulópontja, és a többi szentség előfeltétele. A Szentlélek ülteti belénk legelső kegyelemként a hit csíráját, amely által elindulunk a hit útján Isten felé. E csíra a keresztség révén bontakozik ki életünkben és nő dús lombú fává. A keresztség örök életre szóló, letörölhetetlen pecsét (görögül kharaktér), amellyel Krisztus megjelöl és lefoglal magának minket. Eltörölhetetlen jellege miatt csak egyszer lehet felvenni, így csak azok vehetik fel a keresztség szentségét, akik korábban még nem voltak megkeresztelve. A többi szentséget azonban csak megkeresztelt személy veheti fel. Ezért keresztség nélkül nem teljesedhetünk ki. „A keresztség szükséges az üdvösséghez mindazoknak az embereknek, akiknek hirdették az evangéliumot és lehetőségük van arra, hogy kérjék a szentséget.” (KEK 1257)

Francesco Francia: Krisztus megkeresztelése (Bologna, 1490)
Francesco Francia: Krisztus megkeresztelése (Bologna, 1490)

A keresztelés görögül baptiszmosz, melynek jelentése alámerítés: tudniillik „a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében” (Tit 3,5). A keresztségben meghalunk a bűnnek, és a bűntől megtisztulva újjászületünk vízből. Az alászállás a meghalást, a vízből kiemelkedés a megtisztult új életet jelképezi. A vízözön is elmosta a bűnt, Noé bárkája pedig a keresztség általi üdvösség előképe lett (1Pt 3,20). A Vörös-tengeren való átkeléskor Isten népe megmenekült a víz által (szabadulás, üdvösség), egyiptomi üldözőik azonban elmerültek a vízben és meghaltak (bűn, rabszolgaság, halál). Vízből és Szentlélekből kell újjászületnünk (Jn 3,5). Keresztelő János a Jordán folyó partján bűnbánatra hívott és vízzel keresztelt, hogy előkészítse Isten népét a Messiás eljövetelére. Ő tanúságot tett arról, hogy Jézus Szentlélekkel fog keresztelni (Jn 1,33; Lk 3,16; Mt 3,11). És valóban, a keresztségben Isten erejéből Jézus Krisztus működik a Szentlélek által.

A keresztség eltörli az áteredő bűnt (vagy más néven eredeti bűnt, ősbűnt), amely Ádám engedetlensége óta az egész emberiséget sújtja, s amely miatt minden ember születésétől fogva el van szakítva Istentől. A keresztség révén azonban újra Istenéi leszünk, Isten megjelöl pecsétjével és örökre lefoglal magának minket. Eltörli az ősbűn büntetését, a lelki halált, és az örök élet ígéretével ajándékoz meg. „Új teremtménnyé” leszünk, Isten fogadott fiaivá, az isteni természet részeseivé, Krisztus társörököseivé és a Szentlélek templomává válunk. Isten fiaiként egymást testvérnek szólíthatjuk, és tagjaivá válunk az Egyháznak, Krisztus titokzatos testének. Innentől mi is Atyának szólíthatjuk az Istent, és elmondhatjuk Isten gyermekeinek imádságát, a Miatyánkot. Részesedünk Krisztus papi, prófétai és királyi küldetésében. A hívők általános papsága révén Istennek tetsző, kedves áldozatokat hozhatunk, és dicsőíthetjük őt. Hirdethetjük Isten országának örömhírét minden népnek. „Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép” (1Pét 2,9) leszünk.

A keresztség a szent gyónáshoz hasonlóan eltörli a korábbi személyes bűnöket, és a teljes búcsúhoz hasonlóan eltörli azok ideig tartó büntetését is, így a keresztség előtt elkövetett bűnökért nem jár tisztítótűz. Nem törli el azonban a személyes bűnök következményeit, a jellemhibákat és az emberi gyöngeségeket. Nem törli el az áteredő bűn következményét, a bűnre való hajlamot sem, így az ember a bűn által sebezhető marad, egész életében harcolnia kell a bűnnel, és kerülnie kell a bűnre vezető alkalmakat. A keresztség nem törli el a szenvedést és az ideig tartó testi halált sem, ezekben még Urunk Jézus Krisztusnak és a szeplőtelen Szűzanyának is része volt. (KEK 1263-4)

Gyermek keresztelése

A gyermekkeresztség a korai kereszténységtől kezdve létezik: Szent Pál apostol például az egykori fogvatartóját (ApCsel 16,33), valamint Sztefanászt (1Kor 1,16) és Kriszpuszt (ApCsel 18,8) egész háza népével együtt keresztelte meg, s valószínűleg köztük gyerekek is voltak. A keresztség Isten ingyenes kegyelmi ajándéka, amely nem tételez föl emberi érdemeket, így akár az öntudatlan csecsemők számára is kiszolgáltatható. Ugyanakkor nélkülözhetetlen adomány, amely segíti a gyermeket keresztény életének kiteljesedésében. Bölcs és üdvös dolog tehát, ha a keresztény szülő megkeresztelteti gyermekét. Ugyanis „az Egyház és a szülők megtagadnák a gyermektől az Isten gyermekévé válás fölbecsülhetetlen kegyelmét, ha nem hamarosan a születés után gondoskodnának a keresztelésről” (KEK 1250).

A szentségek fölvételének rendes esetben előfeltétele a hit. A gyermek még nem ismeri a hitet, és nem is saját akaratából keresztelkedik meg. Ez elvileg nem akadály, mert ha a szülők és keresztszülők katolikus keresztények, utólag megismertethetik a gyermekkel a hitet. Így felelősen képviselhetik a gyermeket, s a keresztelés a ő hitükre és az Egyház hitére történik. A szentség érvényességét nem befolyásolja, hogy a felnövekvő gyermek később tudatosan elfogadja-e. Ezért keresztény hívőnek és az Egyház tagjának kell tekinteni azt, akit gyermekként kereszteltek. Hogy azonban a keresztség gyümölcsöt is hozzon, szükséges a gyermek megfelelő hitbeli felkészítése. Ez nem merül ki a hittan iskolás oktatásában, sokkal inkább jelenti az otthoni keresztény nevelést. Ebben a szülőknek mint a gyermek első és legfontosabb nevelőinek különleges szerepe van. Ezért nagyon fontos, hogy a gyermek szülei is keresztény életet éljenek. Csak attól a szülőtől várhatjuk el, hogy a keresztény hitre nevelje gyermekét, aki maga is hívő és megéli hitét: rendszeresen imádkozik, jár szentmisére, szentségekhez járul (gyónás, áldozás), és részt vesz a plébániai közösség életében.

Hogyan lehet jelentkezni?

A gyermek keresztelését személyesen a szülőnek kell kérnie a plébánostól. A jelentkezés során rögzítjük az adatokat, majd megbeszéljük a felkészüléssel és a kereszteléssel kapcsolatos teendőket. A keresztelés időpontját később, a felkészítő beszélgetések után rögzítjük.

Jelentkezni lehet a hivatalos irodai időben a belvárosi plébániai irodában, illetve telefonon vagy e-mailben egyeztetett időpontban, a tervezett keresztelés előtt legalább két hónappal! Célszerű lehet a keresztelési jelentkezési lap előzetes kitöltése.

Cím:
5000 Szolnok, Templom u. 8.
Tel.:
+36 56/371-203
E-mail:
szplebania@gmail.com

Hogyan történik a keresztségre való felkészítés?

A keresztelés előtt a szülőknek személyes beszélgetés keretében keresztelési felkészítőt tartunk, amelyen a keresztséggel és a keresztény neveléssel kapcsolatos legfontosabb témákról adunk tájékoztatást. Ez jó alkalom arra is, hogy pótolhatják hiányos vallási ismereteiket, és találkoznak a plébánia képviselőivel és közösségeivel, akik örömet és támaszt nyújthatnak. A felkészítő beszélgetésekre a keresztszülő-jelölteket is szeretettel várjuk, hogy ők is felkészülhessenek arra az ígéretre, amelyet a keresztségben Isten színe előtt tenni fognak.

A gyermek keresztelése alkalmával a szülők hitvallást tesznek gyermekük nevében, és ígéretet tesznek arra, hogy a katolikus hit szerint az Egyház közösségében fogják nevelni gyermeküket. A keresztségre felkészítő beszélgetésekkel segítséget szeretnénk nyújtani a szülőknek annak átgondolásában, hogy

  • hogyan zajlik a keresztelési szertartás,
  • mi történik a keresztségben,
  • mit jelent az, hogy ők a keresztség során hitvallást tesznek,
  • mi a szülők és keresztszülők feladata a gyermek vallásos nevelésében,
  • hogyan segít ebben nekik a keresztény közösség, az egyház.
Ha a gyermek keresztségét csak az egyik szülő kívánja, a másik inkább csak beleegyezik abba, akkor is szeretettel várjuk a keresztséget kérő felet, de szeretnénk alkalmat találni a másik házasféllel való beszélgetésre is, hogy ő is részesévé váljon (a maga módján) a keresztelés ünnepének és mondanivalójának.

Azoknak a szülőknek, akinek nincs szentségi, templomi házassága, szeretnénk felkínálni a lehetőséget, hogy egyházilag is rendezzék házasságukat.

Ki lehet keresztszülő?

A keresztszülők kezeskednek a gyermek hitéért, és arra tesznek ígéretet, hogy segítik a szülőket a gyermek katolikus hitre való nevelésében. Az ő feladatuk az is, hogy imádságban hordozzák keresztgyermeküket, és életükkel példát adjanak neki a keresztény életre.

Az elmúlt évszázadokban az európai társadalom (bizonyos értelemben) kereszténynek volt mondható, és a keresztség társadalmi szokás is volt. Egy keresztény jellegű társadalomban pedig természetes volt, hogy bármely közeli rokon vagy barát szintén keresztény, s így lehetett keresztszülő. A szekularizáció és ateizmus elterjedésével mára a helyzet megváltozott. Ma az egyház azt kéri: olyan személy legyen keresztszülő (legalább az egyik), aki betöltötte 16. életévét, gyakorolja katolikus hitét, volt elsőáldozó, bérmálkozott, és ha párkapcsolatban él, rendezett egyházi házassága van – azaz aki a kereszteléskor tett ígéretének megfelelően a szülők segítségére lehet majd a gyermek vallásos nevelésében.

Jó, ha mindkét keresztszülő alkalmas arra, hogy a gyermek hitbeli növekedését támogassa. Ha csak az egyik keresztszülő felel meg a fenti követelménynek, de a másik is szeretne a hit szerint és az egyházban élni, ő is válhat keresztszülővé, ha elindul a hit, az Egyház felé közeledés útján. De ha csak az egyikük tudja ezt a szolgálatot biztosítani, az egyház a család kérésére a másik „keresztszülő-jelöltet” is elfogadja, ha az, bár nem vallásos, de vállalja a gyermek lelki fejlődésének keresztény-emberi támogatását.

Ha a keresztszülők nem tartoznak ahhoz a plébániához, ahol a gyermeket keresztelni fogják, akkor saját lakóhely szerinti plébániájukról igazolást kell hozniuk, hogy vállalhatják ezt a tisztséget.

Felnőtt keresztelése

Dicséretes dolog, ha valaki felnőttként tér meg és szeretne megkeresztelkedni. Az egyház első időszakában többnyire felnőtteket kereszteltek, és az üldözés kemény évszázadaiban nemhogy megkönnyítették volna a keresztség felvételét, hanem nagyon is szigorú követelményekhez kötötték. A 2–3. évszázadban kialakult az egyházban az a folyamat, ahogyan a keresőket elvezették a megtéréshez és a szentségek felvételéhez: ez a katekumenátus (a keresztény életre felkészítő „oktatás” – a görög katékheó, tanítani igéből). A felnőtt keresztelését ma is a katekumenátus előzi meg, melynek célja, hogy a jelölt megismerkedjen a keresztény hittel és az erkölccsel és gyakorolja azt, bevezetést nyerjen az üdvösség misztériumaiba, és részévé váljon az Egyház közösségének. Ez hosszú, rendszerint 1–3 évig tartó folyamat, melynek végén a keresztség és a bérmálás szentsége egyszerre szolgáltatik ki, és az első áldozás is ekkor történik. Jellemzően a húsvéti feltámadási liturgia keretében, így a nagyböjti időszak a katekumenek számára különösen fontos előkészületi idő.

A katekumenátus azon alapul, hogy az egyház egy olyan közösség, amely nem csupán befogadja a keresőket és megtérőket, hanem segíti őket egy mélyebb istenkapcsolatra és az Egyházba való beilleszkedésre. Az egyházközség néhány megbízottja, az ún. befogadó csoport várja a jelentkezőket, akik a katekéta segítségével megismertetik a keresztény hitet a jelölttel, ezenkívül példájukkal és tapasztalataikkal segítik elsajátítani az evangéliumi életformát, és segítik őket beilleszkedni a nagy közösségbe, amelybe a keresztség alkalmával beiktatást nyernek. Sokszoros tapasztalat mutatja, hogy a jól felkészült katekumenek a keresztségük alkalmával a hitnek egy olyan katarzisát élik át, amely a környezetükre és az egész közösségre is rendkívüli hatást gyakorol. Ilyen alkalmakkor mindnyájan átéljük, hogy a felnőtt keresztség nem egy gyerekkorban elmaradt névadó szertartás pótlása, amit szégyellni kellene, és minél előbb túl lenni rajta, hanem Istennek egy csodálatos ajándéka az illető számára és az egész közösség számára is.

Egyházközségünkben folyamatosan működik katekumen csoport, amelybe várjuk a jelentkezőket. Azokat is várjuk, akik meg vannak ugyan keresztelve, de nem voltak elsőáldozók, bérmálkozók, és nem ismerik a hitüket!

Jelentkezni lehet a plébánosnál!

Tudtad?

  • A keresztelés során a jelölt fölött ördögűzést is végeznek, majd mint a birkózókat megkenik a keresztelendők olajával, hogy az ellenség, azaz a Sátán kezeiből kicsússzon, és ne találjon rajta fogást.
  • A görög katolikusoknál és az ortodox egyházban a gyermek keresztelését azonnal követi a bérmálás és az elsőáldozás. Ezzel szemben a római egyházban a megkeresztelt gyermek beavatása a szentségekbe lépcsőzetesen történik, hosszú felkészülést követően először az elsőáldozásban részesül, majd évekkel később a bérmálásban.
  • A keresztség kiszolgáltatója (aki keresztel) rendes körülmények között az egyház által kijelölt személy, azaz a pap vagy a diakónus. Vészhelyzet esetén azonban elvileg bárki keresztelhet, még olyan is, aki maga nincs megkeresztelve. Például komplikált szülésnél, ha az újszülött életveszélyben van, akár 10 másodperc alatt megkeresztelheti az anya, a bába, az orvos vagy a nővér is. Ehhez az kell, hogy a keresztelést végző személy (i) tisztában legyen a keresztelés szentségének lényegével, (ii) a szentség kiszolgáltatásának szándékával cselekedjen úgy, amint azt az Egyház teszi , (iii) keresztnevén szólítva a keresztelendőt ezt mondja neki: „(keresztnév), én megkeresztellek téged az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében”, miközben háromszor alámeríti vagy fejét leönti vízzel. Az ilyen szükségkeresztelés esetén azonban utólag értesíteni kell a területileg illetékes plébánost, és egy papnak pótolnia kell a keresztelés elmaradt szertartását és az anyakönyvezést.
  • A keresztelésre készülő katekumenek már elővételezik a szentség kegyelmi hatását. Ha keresztelésük előtt meghalnának, akkor az Egyház tagjainak, keresztényeknek és az istenfiúság örököseinek kell őket tekinteni. Az üdvösséghez szükséges a keresztség, de a bűnbánat és a szeretetből fakadó vágy a keresztség fölvételére, azaz a vágykeresztség végszükség esetén pótolhatja a vízkeresztséget. (KEK 1259)
  • Üdvözülhet-e a keresztség nélkül meghalt gyermek, ha a keresztség szükséges az üdvösséghez? A „limbus puerorum” néven elhíresült kérdésre az isteni irgalmasságba vetett reményünk ad választ. Ha nincs mód a gyermek megkeresztelésére, bizalommal imádkozhatunk érte, és remélhetjük, hogy Isten az ő számára más utat biztosít az üdvösség elnyerésére. (KEK 1261)
  • Más keresztény felekezetek keresztségét is érvényesnek tekinti a katolikus egyház. Ezért más felekezetből való áttéréskor nem lehet és nem is szükséges átkeresztelkedni vagy újrakeresztelkedni. Hasonlóan, ha valaki úgy dönt, hogy az Egyházat elhagyva lemond istenfiúságáról, örökre szóló keresztsége akkor sem érvényteleníthető, az egyház nem adhat ki igazolást arról, hogy törölte a kereszteltek anyakönyvéből.