Xavéri Szent Ferenc kápolna

Az 1700-as évek elején  vissza-visszatérő, pusztító epemirigy (pestis) járvány ütötte fel a fejét az országban, ami nem kímélte Szolnok város lakóit sem. Ebben a reménytelen helyzetben csak egy út volt a megmenekülésre, mégpedig egy hathatós közbenjáró segítségét kérni. Ez a közbenjáró nem volt más, mint XAVÉRI SZENT FERENC, akihez már a halálától, 1552-től nagy bizalommal fordultak a ragályos betegségektől rettegők világszerte.

A járványtól megszabadulva  Szolnok város lakói Xavéri Szent Ferenc tiszteletére és a járványban elhunytak emlékére, Mihály ab Althann váci püspök engedelmével, 1733-ban kápolnát emeltek. A kápolnát az akkori város határain kívülre építették, oda ahová a járványban elhunytakat temették. A város terjeszkedése által, mára már a kápolna Szolnok központjában helyezkedik el. 1735-ben felsőbb meghatalmazásra Tuchinszky Miklós atya, az akkori szolnoki administrator szentelte fel.

1743-ban ismét nagy csapások érték Szolnok városát. Ebben az évben május 17-én kétszer ütött ki tűz, amelyben 145 ház lett a lángok martaléka, de már néhány nappal korábban, május 4-én még ettől is nagyobb veszedelem jelent meg, újból felütötte fejét a dög-halál (pestis). Ekkor a 4000-5000 lakosból 480 vált a ragály áldozatává. A betegségtől rettegő lakosság magába szállt és Istenhez folyamodott, ismét kérve szolgáját, Xavéri Szent  Ferencet, India és Japán apostolát, hogy járjon közbe értük, tudva azt, hogy Indiának Malakka nevű városában az Ő holttestének odavitelére- mely a mai napig épségben maradt- a pusztító pestis azonnal megszűnt. 1749-ben (korábban ezt az évet tartották a kápolna építése évének, de ez megcáfolásra került az 1733-as évvel szemben) a megyés püspök engedélyével megfogadták, hogy december 3-át Szolnok fogadalmi ünnepévé szentelik, és évente munkaszüneti nappal megünneplik. A kor vallásos életének meghatározó és egyben leglátványosabb elemét jelentik a több ezer főt számláló körmenetek.

1767-től rendkívüli megtiszteltetés éri a kápolnába betérőket. XIII. Kelemen pápa 1767. JANUÁR 21-én kelt brévéjében búcsút engedélyezett a kápolna látogatóinak.

A kápolna tornyát Szolnok város építtette 1808-ban. A kápolna jelentőségét mutatja, hogy  a körülötte elterülő városrészt Ferencvárosnak hívták hivatalosan. Még ferencvárosi iskola is volt.

“Az 1831. évi országos kolerajárvány után a Vártemplomban hálaadó mise volt, majd 1832-ben Szolnok város bírája, vezetői és közönsége a város védőszentjévé választotta XAVÉRI SZENT FERENCET és helyi külön ünneppel tisztelte meg, olymódon, hogy évente augusztus 6-án vagy ezt a napot követő vasárnapon a kápolnához zarándokolnak. Ezt a határozatot Nádasdy Ferenc püspök jóváhagyta. Zarándoklatok alkalmával szabadtéri misét tartottak, mert a tömeg nem fért be a kápolnába.”

A Vártemplom XIX. századi liturgikus rendje így említette Xavéri Szent Ferencet: “Patronus Oppidi: a Város védőszentje”.

Az 1949 óta műemlékvédelem alatt álló kápolna a századok során több ízben is rendkívül rossz állapotba került, de a Gondviselésnek és Szolnok lakóinak köszönhetően, az időről időre megújulhatott. Legutóbb 2009-ben kezdődött el egy teljes körű rekonstrukció, amely nemcsak a kápolnát, hanem annak környezetét is érinti, egy antikhatású tér formájában.

 A kápolna honlapja: www.szxszfk.eoldal.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

nyolc − 2 =