Szentháromság templom

A BELVÁROSI TEMPLOM ÉS A KOLOSTOR TÖRTÉNETE

Szolnok város egyházi történetét a török előtti időkben teljes homály fedi. Mindössze két konkrét adat van: 1270. körül Szolnok Főesperesség a váci egyházmegyében, két templom van: az egyik a várban, a másik kívül.

A török idők alatt Gyöngyösről és Szegedről jöttek ferences barátok, a katolikus hívek lelki igényeinek kiszolgálására. (Oltalom-levél 1627-ből Mehmed begler-bégtől!)

A török kiűzésekor 1685-ben a felmentő seregekkel együtt érkezett Leiterer Bernardin ferences tábori lelkész, aki egy ideig itt maradt. A mecsetté alakított vártemplomban állított fel ideiglenes oltárt, hogy a hálaadó istentiszteltet be tudja mutatni.   A következő évben egy ferences konvent jött létre a mecset melletti épületben. Azonban a Thököly féle felkelés, majd a Rákóczi Szabadságharc viharos éveiben igen nehézzé vált az egyházi élet… 4 évre teljesen kiürült a város, majd amikor 1710-ben a néppel együtt a ferencesek is visszajöttek, az akkori várkapitány valami oknál fogva nem engedte be őket a várba, ezért a város szélén telepedtek le, ahol vesszőfonadékból, sárból, nádból templomocskát, deszkákból cellákat építettek. Történt azonban, hogy a váci püspök értesítette a ferenceseket, hogy 1718 őszén bérmálásra szándékozik Szolnokra jönni, a barátok méltó helyet akartak, ahol a püspököt fogadhatják. Ezért a vártemplomot, amelynek falai tető nélkül álltak, ideiglenesen rendbe tették, s rövid időre a mellette levő épületbe költöztek vissza. A kijavított vártemplomot a helyőrség templomává tették, és a városban lakó németek számára tartottak ott istentiszteletet, a városban épült templom pedig a nép plébániatemploma lett, s ezt a tisztét egészen a 20. század. közepéig betöltötte a ferences atyák vezetésével. A Vár templomot 1932-ben emelték plébániai rangra.

Ugyanebben az időben, 1718-ban, Bezdiczky Ignác jámbor és építkezésekben is jártas sótiszt kezdeményezésére megkezdődik egy kápolna építése, ami a mai nagytemplom szentélye. Mivel ezekben az években a város lakossága rohamosan növekedett, várható volt, hogy hamarosan nagyobb templomra lesz szükség. Ezért a kápolna, amit 1723-ban már használatba is vettek, úgy épült, hogy bővíthető legyen. A szentélyhez kapcsolódva megkezdték a kolostor építését is. Az első traktus, amely most a Belvárosi iskola irányába néz, 1729-ben készült el, a déli szárny, ahol az ebédlő és egyéb kiszolgáló helységek vannak 1733-ban. Az építés tervezésével és lebonyolításával egy jónevü, olasz származású, egri építőmestert, Giovanni Carlone-t bízták meg, aki jól tudott magyarul, hiszen a munkaszerződést magyar nyelven írták meg.

Hamarosan kicsinek bizonyult az újonnan felépített kápolna és korábban, mint gondolták, már 1736-ban el kellett kezdeni a bővítést, a mai nagytemplom hajójának építését. Ez a 40-es évek végére el is készült, a kolostor Ny-i szárnyával együtt. Azonban most a szentély bizonyult kisszerűnek, ezért a hívek adományából 1750-től a mai apszissal kibővítették a szentélyt és mögötte tornyot emeltek.

A templom alatt kripta is épült, az ott lakó ferencesek temetkezési helyéül. Utoljára 1849-ben temették oda Kossuth Lajos húgának egy éves kisfiát. Az elmúlt években sikerült kitakarítani és rendbe tenni a kripta egy részét, ahol most urna-temető működik.

Az érett barokk stílusban felépült templom – 1754-ben készült el.  Az 1750-es évek elején a templom belső berendezési tárgyai is elkészültek, tehetős, jómódú polgárok ill. különféle iparos  céhek adományaiból. A mellékoltárok és az impozáns szószék a híres budai ferences műhelyből származik, és a restaurátorok szerint  mesterük, a kor leghíresebb művésze ebben a vonatkozásban: Konti Lipót Vilmos. A torony a mai díszes felső részét 1835-ben kapta meg. A tornyon levő kereszt aranyozásánál 34 körmöci aranyat használtak fel.

A 19. Században nagy megrázkódtatás érte a templomot. 1867 és 69 között megdőlt a torony (a mai Belvárosi iskola irányába). Nem egyértelmű, hogy mi okozta. Két magyarázat: a) földrengés (furcsa, hogy más nem rongálódott meg csak a torony) b) talajvíz: A Historia Domus szerint: a toronytól néhány méterre egy árok volt. A Tisza áradásakor az árok megtelt vízzel. A víz elöntötte a kriptát is. Az elsarasodó talaj a torony alapjaiban okozott statikai elváltozást. A helyreállítási munkákat egy bécsi mérnök (Kleinwechter János) vállalta. A torony fundamentuma alá ástak, megerősítették az alapot és így kényszerítették, hogy eredeti helyére billenjen vissza. A merész és kockázatos terv sikerült. A munkálatok közben a főoltárt szét kellett szedni, hisz alatta kezdték meg az ásást a torony alá. A következő évben már a torony és a főoltár is a régi helyén volt. A torony azóta is szilárdan áll.

A templom a Szentháromság tiszteletére épült. Még a templom felépítése  előtt a ferences atyák püspöki engedéllyel megalapították a Szentháromság társulatát. A társulatnak a hitélet elmélyítésén kívül szociális feladatai is voltak. A szegények számára háromszögletű ládácskákba tették adományaikat. Ami egész évben összejött, azt a Szentháromság ünnepén – ami a templom búcsújának napja – elosztották a legjobban rászorulók között.  A Szentháromság kultuszának jelével mindjárt a nagytemplom főbejáratánál találkozhatunk. Két angyal között ott látható a Szentháromság kőből faragott szobra (1752-ből), melyet a 250 éves jubileumi évfordulóra sikerül helyreállíttatni eredeti szépségébe!
A főoltár 1889-ben készült el a mai formájában, tehát jóval későbbi, mint a mellékoltárok. (az előző a torony bedőlés miatt ment tönkre) A hármasan tagolt főoltár alsó képe a Szentháromságot ábrázolja (olajfestmény), mellette szent Péter és Pál szobra. A középső mezőben a mennybe fölvett Boldogasszony képe, mellette szent Ferenc és szent Antal szobrával, a felső szinten szent István király felajánlja országát a Magyarok Nagyasszonyának. Mellette szent Katalin és szent Erzsébet szobra látható. Az oltár impozáns felépítményét a Golgota jelenete fejezi be: a megfeszített mellett a fájdalmas Anya és szent János apostol szobra.

A ferences atyák a hitélet irányítása mellett a 19. században óriási részt vállaltak a város kulturális életében, főleg az oktatás területén. 1817-ben szerződést kötött a város bírája a szerzettel, melynek értelmében átveszik a „nemzeti fiúiskolát”. Később ezt bővítették, majd (1835-ben) felépült a 6 tantermes iskola (Templom u.10.) A 48-as szabadságharc idején kórházzá alakították át, majd különféle nehézségek miatt csak 62-ben tudták folytatni az oktatást. 1887-ben az állami gimnázium megalakulásával szűnt meg a ferencesek ez irányú tevékenysége.

 

Templomunk méretei:

hossza: 50,46 m;

szélessége: 14,61 m;

magassága: 16,l m.

Belső díszítése:

 2000. tavaszán a szentély belső festését megelőzően restaurátori kutatásokat végeztettünk, melynek során három festett réteget találtak a falakon:

I. barokk freskó réteg a 18. sz. második feléből ferences megrendelésre;

II. díszítő festés a 19. sz. második felében;

III. a ma is látható besötétedett, nem túl igényes díszítőfestés 1909-ben készült.

Templomunk egyik legszebb és legértékesebb darabja a remekbe készült barokk szószék. Fából készült, az 1758-ban. Felső részén a vállán bárányt tartó Jó Pásztor, alatta a négy evangélista, oldalán pedig négy egyházatya: Szent Ágoston, Jeromos, Nagy Szent Gergely és Ambrus látható.

 A ma látható főoltár a harmadik a templom felszentelése óta. 1886-ban készült. Az oltárkép a Szentháromságot ábrázolja; fölötte a mennybe fölvett Szűzanya, a legfelső képen pedig szent István felajánlja országát a Szűzanyának. A szobor-párok: legalul szent Péter és Pál, középen szent Ferenc és Antal, fölül pedig szent Ágnes és szent Erzsébet. Legfölül a Kálvária jelenet: a kereszt alatt Mária Magdolna, mellette pedig szent János és a fájdalmas Anya.

 

A szentély baloldalán van szent Vendel oltára, aki az állattenyésztők és földművesek védőszentje. Az oltárkép helyén egy fából faragott dombormű Jézus születésének jelenetét ábrázolja. 1894-ben készült.

 Baloldalon az első mellékoltár a Kármelhegyi Boldogasszony oltára, melyet 1751-ben Szélessy Imre kincstári tiszttartó özvegye, Vörös Ilona állíttatott. Az oltár felső képe az adományozó védőszentjét, szent Ilonát ábrázolja, aki a hagyomány szerint a Golgotán megtalálta Krisztus keresztjét.

 A következő a Szent István oltár: a szolnoki csizmadiák társulata 1752-ben állíttatta. Ezért tart két oroszlán csizmát az oltárkép fölötti címermezőben. Az oltár két oldalán szent Imre és szent László szobra áll.

A következő alkantarai szent Péter oltára, aki a ferencesek kedvelt szentje. A felső képen a bűnbánó Kortonai szent Margitot látjuk. Az oltár 1763-ban készült. Két oldalt Dávid és Salamon királyok szobra.

A gyóntatószék felett a Szent Kereszt oltárképe 1737-ből való, Stefanovics Máté szolnoki hívő ajándéka. A felső körkép Mózes rézkígyóját, a kereszt ószövetségi előképét ábrázolja.

A bejárattói jobbra egy kis kápolnában a fájdalmas Szűzanya szobra. A város főbírája, Bulyáki József 1873-ban aranyoztatta. A háttér freskókat Chiovini Ferenc alkotta.

A jobb oldali gyóntatószék fölött az Angyali Üdvözlet oltárképe látható. Ez Thaisz József szolnoki serfőző mester ajándéka 1738-ból. A körképen Xavéri szent Ferenc, a jezsuita missziós halála.

A Szent Anna oltár Schmidd Mihály szolnoki mázsamester ajándéka 1751-ből. Az oltárkép mellett szent Sebestyén és Keresztelő szent János szobrai. Az oltár felső részén az ítélet angyala, Szent Mihály tartja az ítélet mérlegét, szent Klára és szent Ágnes vértanúk között.

Szent Antal oltárát 1752-ben állíttatta a szolnoki szabók és szűcsök céhe. Ezért láthatjuk a kép fölötti mezőben a tűt, ollót és a vasaló padot. A felső képen szent Erzsébet ruhát ajándékoz. A szobrok szent Lőrinc és szent István vértanú diakonusokat ábrázolják.

Szent Ferenc oltára 1758-ból való. Szent Bonaventúra és szent Antal szobrai állnak a kép mellett.

 A keresztút 14 képe az oldalfalakon 1892-ből való.

 Az orgonát 1894-ben az ANGSTER cég készítette. A RIEGER cég 1924-ben kiegészítette 6 regiszterrel, így 2018 síppal rendelkezik: hangversenyekre alkalmas. 1985-ben teljes felújítást kapott. Ismét felújították és új játszóasztalt kapott 2006-ban.

 

A színes üveg-ablakokat buzgó szolnoki családok adományaiból készítették 1893-95 között. A szentélyben Jézus Szívét, szent Pétert, assisi szent Ferencet ábrázoló ablakokat 2000-ben, a hajóban levő nagy ablakokat, valamint a kórus ablakait 2005 és 2008 között újították fel a hívek nagylelkű adományából.

A templomot kezdettől 1950-ig a ferences szerzetesek tartották fönn és működtették. (Templomunk és a hozzá tartozó kolostor épület Szolnok város egyetlen első osztályú műemléke!) A szentély belső felújítását 2000. tavaszán a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma finanszírozta.

 A szentély átalakítása az új liturgikus követelményeknek megfelelően 2002-ben készült, Dragonits Márta belső tervező tervei alapján.

 Télen a szentségimádásokat a kolostorépületben levő fűthető kápolnában tartjuk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

5 + tizenhárom =