Kósa József és Hornyik Károly

Kósa József plébános (1878. február 24.–1919. május 4.)

Hornyik Károly káplán (1889. január 5.–1919. május 4.)

„Az isteni gondviselés iránti mély hálával eltelten….. ahhoz emelem fel szívemet és lelkemet, aki életemet kezében tartja, és azt végtelen bölcsessége szerint intézi… Add Istenem áldásodat jászkarajenői papi munkámra, hogy csak azt gondoljam, beszéljem, cselekedjem, ami előtted kedves, hogy mindenben a Te dicsőségedet s híveim lelki üdvösségét keressem s munkáljam….”

Ezek voltak Kósa József újonnan kinevezett jászkarajenői plébános első bejegyzései a Historia Domusba. Végtelen alázattal, igazi imádságos lelkülettel lát új feladatához, készen arra, hogy bármelyik pillanatban számot adhasson a Pásztorok Pásztorának a reá bízott nyájról. Pedig bizonyára nem sejtette, hogy hamar, 41 évesen erre már sor is kerül. A mindössze 30 éves káplánjával, Hornyik Károllyal erőszakos halál áldozataivá váltak, vértanúságot szenvedve hitükért és vállalt hivatásukért.

Kósa József 1878. február 24-én született Kecskeméten. A középiskolát is itt végezte, majd Vácott tanult teológiát. 1900. június 24-én szentelik pappá. Káplánként tevékenykedett Nógrádverőcén, Palotáson, Jászkarajenőn, Mindszenten, Csongrádon, Félegyházán és Kiskundorozsmán. 1908-ban jászkarajenői plébánosi kinevezést kap. Korábbi helyére visszatérve nagy lendülettel veti bele magát a gyönyörû, szokatlanul nagyméretû 1894-re megépült, Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templom rendbetételébe.

„Kívülről oly díszes, de belülről teljesen elhanyagolt…. nem voltak benne padok…belső felszerelésre már nem jutott….a falak porosak, piszkosak….” írja, miután átvette a templomot.

Krajcár nélkül, de teljes hittel és bizalommal lát neki az újításhoz, ami a hívek adakozó és segítő szándékának köszönhetően hamarosan be is fejeződik. Az újra festett és rendbe hozott templom megáldását Kósa atya ünnepélyes beiktatásával a templom felszentelésének napján tartották meg.

Buzgalma nem fogyott, 1913-ban bevezetik a villanyt is a templomba, az éjféli misén gyúlt először ki a nagy fényesség – a hívek nagy örömére. Meghatódottságukat, boldogságukat nehéz leírni.

De a templom előtti téren felállított szentháromság szobor, a templomba készített Szent József szobor, és valamennyi ablak festett üveg ablakra történő cseréje mind-mind azt mutatták, hogy a plébános megtalálta a módját annak, hogy Isten dicsőségére, valamint hívei javára végezze mindennapi munkáját.

Bizonyára jó segítője volt ebben káplánja, a jeles egyházi szónok Hornyik Károly is. Hornyik Károly 1889. január 5-én született Csongrádon. Gimnáziumi tanulmányait Kecskeméten, Kiskunfélegyházán és Vácott végezte. 1911.december 15-én szentelték pappá. Káplán volt Püspökszilágyon, Nagykátán, Szegváron, Kiskundorozsmán és Sződön. 1914-től 1916-ig pusztavacsi adminisztrátor volt. 1916–17 tanévben a mezőtúri állami elemi iskolában hitoktató, 1917–18-ban Kókán káplán. 1918-ban tábori lelkészként szolgál a katonák közt, (több kitüntetés birtokosa), majd Jászkarajenőre kerül káplánként.

Az 1919. március 21-én kezdődött kommün bár csak 133 napig tartott, de rettenetes nyomokat hagyott a magyar történelemben – és a magyar emberek lelkében. Hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján közel 600 embert végeztek ki, de nincsenek pontos adatok a vörös parancsnokok által, vagy az ellenforradalmárok által „csak úgy” igazságtevés címén lelőtt emberekről; azokról akik öngyilkosok lettek, vagy a súlyos bántalmazásba belehaltak.

A kommün ellen vonuló román csapatok 1919 tavaszán már a Tisza vonalán álltak. A román előretörés hatására a Tiszaparti településeken bevonták a kommün vörös zászlaját, helyére fehér lobogót, a békés szándék jelét tûzték ki. Így történt ez Jászkarajenőn is, ahol maga a direktórium elnöke, Szabados Sándor kereskedősegéd tanácsolta ezt, hogy a községet bántódás ne érje. A messzire látszódó fehér zászló a templom tornyában kapott helyet.

Május 4-én Szamuely különítményesei jelentek meg a faluban, egészen pontosan a Verő Henrik parancsnoksága alatt álló úgynevezett tengerészdandár egyik zászlóalja. A kommün alatt felerősödő egyházellenesség, a papok üldözése a toronyban lévő fehér zászlóval jelezték, hogy veszélyben Kósa József és Hornyik Károly élete. Szirmák Antal borbélymester fiát küldte a plébániára, aki a gyóntatószékben arra kérte az atyát, a káplánjával együtt meneküljenek el, mert életük veszélyben forog. Erre a plébános válasza a következő volt: „Semmi részem nincs az ellenem felhozott vádakban, nem megyek sehová. Amit Isten rám mért, azt én alázatosan fogadom”. A szemtanúk elbeszélése alapján ezután a következő történt: A nagymise után a plébános a káplánjával a plébániára indult. Két vöröskatona szegődött a nyomukba. Az irodában tartózkodó plébánost Dobák Imre nevû Leninfiú „Meg kell halnotok” kiáltással lelőtte. A zajra befutott a káplán, letérdelt a földön fekvő plébános mellé, és elmondta fölötte a föloldozás szavait. Erre Dobák visszalépett a folyosóról, rálőtt a káplánra, de mivel a lövés nem volt halálos, még egyszer belelőtt. A plébános, akinek a golyó a szemcsontja felett fúródott be, és a tarkón jött ki, azonnal meghalt. A káplán, akinek arccsontját roncsolta össze a golyó, és hátul az agyán jött ki, majd a falba fúródott, hörögve vergődött, majd a második lövés végzett vele.

A két vértanút egyházi szertartás nélkül, a temetőnek vízzel elöntött részébe temették. Harangszó nem kísérte őket. Az embereket nem engedték oda, a gyászoló édesanyát és testvéreket puskatussal lökdösték félre a sír mellől. Éjjel azonban virág borította be a jeltelen sírokat.

A két vértanú lelkész holttestét október 28-án exhumálták, majd másnap a beszentelés és gyászmise után fényes kísérettel Kecskemétre szállították. A város határában Sándor István polgármester, a városi tanács és sok ezernyi nép várta. Harangzúgás közt kísérték a templomba, majd a kecskeméti és a félegyházi papság fényes segédletével, közel ötvenezer ember részvétele mellett örök nyugalomba helyezték őket a temetőben.

Emléküket a jászkarajenői plébánia falán lévő emléktábla is őrzi. De a templomban gyakran felhangzó ima bizonyítja, hogy emlékük elevenen él az emberek szívében.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

9 + három =