Keresztelés

I. Kis gyermekek keresztelése:

A kisgyermekek keresztelésének feltétele, hogy a szülők éljék, gyakorolják a hitüket. A keresztség kiszolgáltatásának legfontosabb feltétele ugyanis a hit, mégpedig az Egyház hite, amelyet az apostolok hagyományoztak ránk. A kisgyermek esetében a szülők hite a keresztség alapja. Csak attól a szülőtől várhatjuk el, hogy keresztény hitben nevelje a gyermekét, aki maga is ismeri hitét, és aszerint él. A gyermek első hitoktatója a szülő. Azt mondhatjuk gyakorló hívőnek, kereszténynek, aki rendszeresen imádkozik, szentségekhez járul (gyónás, áldozás), és részt vesz a keresztény közösség (a plébánia) életében.

A keresztelés előtt a szülőknek, keresztszülőknek előkészítő alkalmakat tartunk, amelyeken a keresztséggel kapcsolatos három legfontosabb témáról adunk tájékoztatást: 1. az apostoli hitvallás (amely feltárja hitünk főbb igazságait; 2. az Egyház (mivel a keresztség által a gyermek a Róm. Kat. Egyház tagjává lesz, meg kell ismernünk az egyház valóságát)

3. keresztény nevelés és család (amelyben a gyermekek hitben való neveléséről beszélgetünk). Az előkészítőket szombaton de. 9-10 óráig tartjuk a plébánián. (Elvileg az év minden szombatján!) Három egymásután következő szombaton végigbeszéljük ezeket a témákat. A szülők általában hálásak érte, hogy pótolhatják hiányos vallási ismereteiket, és találkoznak az egyházközség képviselőivel. A keresztelés időpontját az előkészítő beszélgetések után rögzítjük.

Az egyház azt szeretné, hogy a szentségeket igazán megértsük, átéljük és megtapasztalhassuk a bennük levő isteni ajándékot, és általuk Istennel találkozhassunk!

A gyermek keresztelését személyesen a szülőknek kell kérni a plébánostól. Ezt lehet a hivatalos irodai időben, vagy telefonon egyeztetett időpontban, a tervezett keresztelés előtt legalább két hónappal!

II. Felnőttek keresztelése:
Annak ellenére, hogy a több mint másfél évezredes hagyomány értelmében szinte természetesnek vesszük, hogy a keresztség a gyermekeknek való, azt kell mondani, hogy egyházunk alapítója, Jézus Krisztus ezt a megtérő felnőtteknek szánta. Az egyház első időszakában felnőtteket kereszteltek, és az üldözés kemény évszázadaiban nemhogy megkönnyítették volna a keresztség kiszolgáltatását, hanem nagyon is szigorú követelményekhez kötötték. Ezekben az évszázadokban kialakult az egyházban az a folyamat, ahogyan a keresőket elvezették a megtéréshez és a szentségek felvételéhez: ez a katekumenátus.  Ez az út szinte teljesen feledésbe merült az elmúlt másfél évezredben, hiszen csecsemőkorban (elsősorban a gyakori gyermekhalandóság következtében) mindenkit megkereszteltek. A szekularizáció és a liberális gondolkodás elterjedésével, valamint az ateista diktatúrák nyomására egyre többen elhanyagolták gyermekeik megkeresztelését, a múlt század második felétől. Megszűnt a népegyházi struktúra, amely még képes volt garantálni, hogy a megkeresztelt gyermekek megismerjék hitüket, és Istennel kapcsolatba kerüljenek.  Az egyház ezért 1972-ben visszaállította az ősi gyakorlatot, a katekumenátus intézményét, hogy a kereső kereszteletlen fiatalokat, felnőtteket elvezesse a hitre és az egyház közösségébe.

A katekumenátus azon alapul, hogy az egyház befogadó közösség, amely nem csupán befogadja a keresőket és megtérőket, hanem segíti őket egy mélyebb Isten-kapcsolatra és a közösségbe való beilleszkedésre. Az egyházközség néhány megbízottja, az un. befogadó csoport várja tehát jelentkezőket, akik a katekéta segítségével megismertetik a keresztény hitet a jelölttel, ezenkívül példájukkal és tapasztalataikkal segítik elsajátítani az evangéliumi életformát, és segítik őket beilleszkedni a nagy közösségbe, amelybe a keresztség alkalmával beiktatást nyernek. Sokszoros tapasztalat mutatja, hogy a jól felkészült katekumenek a keresztségük alkalmával a hitnek egy olyan katarzisát élik át, amely a környezetükre és az egész közösségre is rendkívüli hatást gyakorol. Ilyen alkalmakkor mindnyájan átéljük, hogy a felnőtt keresztség nem egy gyerekkorban elmaradt névadó szertartás pótlása, amit szégyellni kellene, és minél előbb túl lenni rajta, hanem Istennek egy csodálatos ajándéka az illető számára és az egész közösség számára is.
Magyarországon a Püspöki Konferencia 1999. advent 1. vasárnapján vezette be hivatalosan és kötelező módon a katekumenátust a felnőtt keresők számára. Szolnokon közel 10 éves tapasztalat mutatja, hogy milyen nagy áldás ez, hiszen több tucat elkötelezett fiatalt és felnőttet adott a közösségnek, akik különféle területeken szolgálnak közöttünk.

Egyházközségünkben folyamatosan működik katekumen csoport, amelybe várjuk a jelentkezőket. Azokat is várjuk, akik meg vannak ugyan keresztelve, de nem voltak elsőáldozók, bérmálkozók, és nem ismerik a hitüket!
Jelentkezni lehet a plébánosnál!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

3 × 2 =