Betegellátás

Szent Jakab apostol levelében ezt olvashatjuk: “Beteg valaki közületek? Hívassa el az egyház papjait, azok imádkozzanak fölötte, és kenjék meg őt olajjal az Úr nevében! A hitből fakadó imádság megszabadítja a beteget, és az Úr megkönnyebbíti őt, ha pedig bűnökben van, bocsánatot nyer.” Jak. 5, 14-16. A betegek szentségét azok a hívek (megkereszteltek) kaphatják, akik betegség vagy öregség miatt veszélyben forognak, ha ez a veszély nem is közvetlen életveszély. A szentség erőt ad a szenvedés elviseléséhez, egyesíti a beteget Krisztus szenvedésével önmaga és az Egyház javára, esetleg hozzásegít a gyógyuláshoz, a bűnöket is megbocsátja, ha a beteg nem tudott gyónni. A halállal nem ér véget életünk, hanem más módon folytatódik, ezért fontos, hogy szeretteink ne haljanak meg a bűnbánat szentsége (gyónás) és a betegek szentsége nélkül. Ha kéri a rendkívüli, vagy tartós lelki-betegellátást szerettének, kérjük töltse ki az alábbi adatlapot! Hagyományosan megyünk az “elsőpéntekes betegekhez”. Kik is ezek? Plébániánk azon hívei, akik korábban ide jártak, de betegségük, vagy idős koruk miatt már nem tudnak eljönni szentmisére.

Őket havonta, általában elsőpénteken felkeressük otthonukban, együtt imádkozunk velük és megáldoztatjuk őket, illetve rendszeresen elvégezhetik szentgyónásukat, értesülnek a plébánia életének híreiről, kicsit beszélgetünk.

A II. Vatikáni Zsinat így fogalmazza meg ennek a szentségnek igazi jelentőségét: „erősítse meg e szentség a beteget, vagy az idős embert a betegség, a szenvedés elfogadásában, Isten e szentség által adjon neki a kereszthordozáshoz türelmet és kegyelmet.”

Beteghez kórházba, otthonába bármikor megyünk, sürgős esetben azonnal.

Ez kérhető a Plébánia telefonszámán, illetve Hartung Ferenc atyánál: 20/855.98.83 és Vizi Domonkos atyánál 30/423.65.58A betegek kenete szentségének célja, hogy különleges kegyelmet hozzon a keresztény ember számára, aki a súlyos betegség vagy az öregség nehézségeit tapasztalja.

A betegek kenete nemcsak a halálveszélyben lévők szentsége. Ezért fölvételére már az az időszak is biztosan alkalmas, amikor a hívő élete betegség vagy öregség miatt kezd veszélybe kerülni.

Valahányszor egy keresztény ember súlyosan megbetegedik, fölveheti a szent kenetet, illetve megismételheti, ha állapota súlyosbodik.

A betegek kenetének kiszolgáltatói egyedül a papok (papok és püspökök); föladásához a püspök vagy szükség esetén a pap által megáldott olajat használnak.

E szentség kiszolgáltatásának lényeges része a beteg homlokának és kezének (a latin szertartásban) vagy egyéb testrészeinek (a keleti szertartásokban) megkenése, melyet a pap e szentség sajátos kegyelmét kérő, liturgikus imája kísér.

“E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével; szabadítson meg bűneidtől, üdvözítsen téged, és erősítsen meg jóságosan!”

Mint minden szentség, a betegek kenete is liturgikus és közösségi cselekmény, így kiszolgáltatásához (amennyiben lehetséges, megoldható) szükséges a szentgyónás, szentáldozás és a szentmisén való részvétel.

Ki részesülhet benne?

Minden katolikus, megkeresztelt ember, aki

*        súlyos betegségben van

*        aki állapot szerűen beteg (cukorbeteg, szívbeteg)

*        műtét előtt áll

*        idősebbek, akik úgy érzik, folyamatosan gyengülnek, idősödésüket teherként élik át

*        aki már felvette, de ismét beteg, vagy betegsége súlyosbodott

A betegek kenete sajátos kegyelmének hatásai:

§   a beteg egyesülése Krisztus szenvedésével önmaga és az egész Egyház javára;

§   vigasztalás, béke és erő a betegség vagy öregség keresztény módon történő elviselésére;

§   a bűnök bocsánata, ha ezt a beteg a bűnbánat szentsége révén nem tudta elnyerni;

§   az egészség helyreállása, ha ez a lélek üdvösségének javára válik;

§   fölkészülés az örök életre való átmenetelre.

Forrás: A katolikus Egyház Katekizmusa