Kenyeres Lajos

Kenyeres Károly Lajos plébános (1908–1957)

„Köszönjük Neked Urunk, hogy Lajos atyának megadtad a lelki erősség kegyelmét. Hálát adunk Neked, hogy nemcsak szavaival és írásaival, hanem életének feláldozásával is tanított bennünket az önfeláldozás értékéről.” – imádkozzák Tiszavárkonyban és egyre több helyen a vértanúhalált halt Kenyeres Lajos plébános tiszteletére. Kemény, szókimondó ember volt, talán ez is oka, hogy életútja a mártíromsághoz vezetett.

A Rákóczifalván élő Kenyeres Ferenc harangozónak és feleségének, Csapó Erzsébetnek öt gyermeke született. Törekvő, igényes emberek lehettek, szinte valamennyi gyermek tanult ember lett. A legidősebb fiú, Ernő, ügyvéd, a második, Lajos, pap lett, Veronka postamester, Mária elvégezte a polgárit, Irénke OTI ügyintézőként dolgozott.

Lajost 1908. január 3-án anyakönyvezték. Az első világháború idején kis ideig apa nélkül, nagy szegénységben élt a család. Jóeszű gyermek lévén örömét lelte a tanulásban, tanítói szerették nagy szorgalmáért, igyekezetéért gyakran dicsérték. Középiskolai tanulmányait az 1919/20-as tanévben kezdte meg a szolnoki Állami Főgimnáziumban.

Érettségi után a váci Hittudományi Főiskolán nyert felvételt. 1930-ban Vácott szentelték pappá. Ezután az egyház által megkívánt területeken és helyeken igyekezett hűséggel szolgálni: káplán és hitoktató volt Üllőn, Szentes -Fábiánsebestyénen, Újpesten, Hatvan- Belvárosban, Valkón, Csépán, Cegléden, Tiszkürtön, Kiskundorozsmán és Pesterzsébeten. 1946-ban Tiszavárkonyba került plébánosként, így családjához is, és szűkebb hazájához is közelebb került, hisz szülőfaluja Várkonnyal átellenben, a Tisza túlsó partján fekszik. Gyakran látogatta meg édesanyját, testvéreit, segítette őket munkájukban, az ötholdas gyümölcsös gondozásában. Lelkipásztori tevékenységét a sokoldalúság jellemzi. Könyveiben örökítette meg prédikációit, az ifjúsághoz szóló buzdításait.

Bővebben…

Kósa József és Hornyik Károly

Kósa József plébános (1878. február 24.–1919. május 4.)

Hornyik Károly káplán (1889. január 5.–1919. május 4.)

„Az isteni gondviselés iránti mély hálával eltelten….. ahhoz emelem fel szívemet és lelkemet, aki életemet kezében tartja, és azt végtelen bölcsessége szerint intézi… Add Istenem áldásodat jászkarajenői papi munkámra, hogy csak azt gondoljam, beszéljem, cselekedjem, ami előtted kedves, hogy mindenben a Te dicsőségedet s híveim lelki üdvösségét keressem s munkáljam….”

Ezek voltak Kósa József újonnan kinevezett jászkarajenői plébános első bejegyzései a Historia Domusba. Végtelen alázattal, igazi imádságos lelkülettel lát új feladatához, készen arra, hogy bármelyik pillanatban számot adhasson a Pásztorok Pásztorának a reá bízott nyájról. Pedig bizonyára nem sejtette, hogy hamar, 41 évesen erre már sor is kerül. A mindössze 30 éves káplánjával, Hornyik Károllyal erőszakos halál áldozataivá váltak, vértanúságot szenvedve hitükért és vállalt hivatásukért.

Bővebben…